Lengyel Györgyi könyvében így ír erről a keresztszemes
alkotásról:
A díszítményt
szemlélve, könnyen eszünkbe juthat a szavassá vált fiúk balladája, akik
vadászgattak, míg végül maguk is szarvasokká váltak, és az erdő szabad lakói
lettek.
„ Karcsú lábunk nem lép tűrzhely hamujába,
Csak puha avarba,
A mi szájunk többé
nem iszik pohárból,
Csak tiszta
forrásból.”
/ Bartók Béla: Cantata profana /
